Paraziták a hentaiban

Hozzászólás Szerző: Ricz » Pfej, szépek vagytok, mint ez a mű, mondhatom. Na de, gúnyt és mindent félretéve, a pontszámot tartom amit még ben adtam nekiugyanis a körülményeknek és a műfajának eleget tesz, különösebb értelmet ezek miatt pedig kár is keresgélni mögötte.

Hölgyek, urak és Apache támadóhelikopterek, ez bizony egy eroguro és exploitation mű, eredetileg ből, aminek Suehiro Maruo a szerzője, akinek a munkáit az ukiyo-e festészet és a korai Showa-korszak stílusa határozza meg, és vannak bizonyos kinkjei, amelyek megjelennek itt is.

A Shoujo Tsubaki pedig talán a legsikeresebb munkája mind közül, hiszen ez megjelenhetett Amerikában is Mr. Amit érdekes lehet erről tudni, hogy egyetlen ember készítette az egészet, az is álnév alatt.

Részint ennek is köszönhető, hogy olyan ronda, amilyen, bár az a korai Showa-korból stílusából is fakad, amit igyekszik átmenteni. Nos, ja, az "animáció" fakamerával készült, viszont az állóképek egész szépek, festményszerűek, a tényleges festmények is jól néznek ki. Ha valamihez kicsit hasonlítanom kéne, akkor a Szodoma napja avagy Salo jut eszembe az es Freaks című filmmel együtt.

Előbbi az exploitation skálája végett, utóbbi meg a téma okán. Túlzottan nagy megfejtés nincs is paraziták a hentaiban szemben a Saloval, ami a szimbólumait tekintve a fasiszta Olaszország végnapjainak hatalmi állapotát képezi le a háttérszálon, míg amit eléd tesz, az hogyan kell kezelni a nyaki szemölcsöket kőkemény megbotránkoztatásés voltaképpen ennek sem célja más, mint megmutatni, hogy "mocsok a világ és mocsok benne mindenki".

Az elárvult Midorit ugyanis napi szinten megalázzák, bántalmazzák verbálisan és fizikailag is, egy ízben pedig mutatják azt is, ahogy megerőszakolják.

Ha valami furcsa lehet ezzel, az az, hogy ezek után se környékezi meg a métely, paraziták a hentaiban Wonder Masamitsu túlkapásai ellenére se, aki eleinte magához édesgeti, majd erőszakkal elnyomó módon uralkodni akar felette. Mert persze kis ember nagy pofával jár, próbál beleszólni a cirkusz vezetésébe, egy ponton már a saját illuzionista mutatványát előadni is derogál Közben Midori ott van Stockholm-szindrómában, amitől a végén sem képes megszabadulni.

Röviden, lényegében: semmi más a mű, mint vegytiszta polgárpukkasztás, megbotránkoztatás és abuzálás.

És mivel az exploitation címek lényege pont az, hogy minél hatásvadászabbak és öncélúak legyenek, a feladatát teljesíti. Hagyományos esetben rávágnám én is jobbára a maga 2 pontját, amit nagy általánosságban véve megkaphatna, csak azzal meg elsiklok a felett, hogy kellemesen reggelizve néztem végig újra anélkül, hogy egyszer is az időre vagy a lejátszócsíkra pillantottam volna.